Szeptember 23-án szerdán Törzsökné Mári néni ránk hagyományozott szőlőjét szüretelhettük le az iskolásokkal. A munka már kedden elkezdődött. A hetedikesekkel előkészítettük a szüreti eszközöket, elmosogattuk a kölcsönbe kapott darálót, prést, mustszűrőt és a szüretelő edényeket. Szerda délelőtt a nyolcadikosokkal pogácsát készítettünk az alkalomra. A negyedikesekkel kezdtük meg a szőlőszedést, majd sorban jöhetett a többi kisebb osztály is szüretelni. Lendületesen forgott a daráló, majd a présbe került szőlőből csorgott a mézédes piros must, amit többen már a helyszínen meg is kóstoltak. Az iskolaudvaron Rita néni vidám szőlőcsősz játékokkal alapozta a vigasság hangulatát. A nagyobbacskák „magyaros” ruhát öltve magukra szőlőkosárral a vállukon a templomba vezették az ünneplőket. A rövid utcai felvonulás után az udvaron Melinda nénivel sorversenyezhettek a gyerekek, a nyolcadikosokkal pedig találós kérdéseket, és rejtvényeket fejthettek. Közben pogácsát és mustot kóstolhattak. A rendezvényt táncházzal zártuk.
„Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővessző” hangzott Andi néni szájából az ige a szüreti hálaadáson. Ezért az alkalomért bizony többszörösen is hálát kell adnunk. Legelőször is azért, mert ez a termés igazi ajándék volt, mi szinte semmit sem dolgoztunk korábban a szőlőben. A must finom, édes lett. Ragyogó napsütésben jókedvvel szüretelhettünk. Akiktől eszközöket kértünk kölcsön, jó szívvel adták oda. Épp annyi segítő anyuka akadt a dagasztáshoz, sütéshez, dekorációkészítéshez, kóstolóhoz, amennyire szükségünk volt. Ha Isten szeretete, mint az éltető nedv a szőlőtőben bennünk van és engedjük kiáradni, akkor teremhetünk ilyen édes gyümölcsöt, azaz kedves, vidám alkalmakat, maradandó élményt gyermekeink és magunk számára. CZs
„…éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.” (Efézus 5.8)
